Mottó No. 1:

„8. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9. És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.  10. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. 11. Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.”

(Máté evangéliuma 4,8-11)

 

és Motto No. 2:

 „18. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. 19. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.”

(Máté evangélium 16,18-19)

A bejegyzéshez készített fotók itt tekinthetőek meg!

Ha a Montjuic Barcelona Gellérthegye, akkor a Tibidabo Barcelona János-hegye, vagyis a város legmagasabb pontja (512 m). Innen tökéletes rálátás nyílik Barcelona minden pontjára, ezért aztán méltán célpontja minden idelátogató turistának. Az egyetlen különbség köztük és köztem, hogy én nem a hagyományos felvonós (funicolare) útvonalon jutok fel, hanem – a nagyobb lelki elmélyülés érdekében – alternatív túraútvonalakat keresve sétálok fel a Jézus Szent Szívének szentelt templomhoz.

Ez nem is lehetetlen, mert ugyanúgy mint a János-hegy esetében, itt (az ún. Parc de Collserolaban) is nagyszerűen kitáblázott túraútvonalak várják a túrázni vágyókat. Mindössze el kellett jutnom Vallvidrera városába, ami ennek a parknak a központja, innen indul minden út. Kis kérdezősködés után találtam is egy gyönyörű útvonalat, ami egy Font de la Budellera nevű forráson keresztül (nagyon szépen kiépített a forrás közvetlen környezete, ideális a „csúcstámadás” előtti pihenőhöz), a Toro de Collserola (az 1992-es olimpia miatt épített modern TV-torony) mellett visz fel úticélomhoz.

Már útközben is gyönyörű látványban volt részem, de a Tibidabo Templomot elérve olyan panoráma tárult elém, ami valóban hasonlíthat ahhoz a szédítő látványhoz, amelyet a Sátán tárhatott Jézus Krisztus elé a fent idézett evangéliumi rész szerint. És itt kis magyarázatra szorul a hegy neve: mit is jelent az, hogy Tibidabo.

Érdekesség: Tibidabo, vagyis pontosabban „tibi dabo” latinul azt jelenti: „neked adom.” Ezt a latin kifejezést abban a kettő kontextusban használja a keresztény közösség, amit a mottó részben már idéztem. Az első esetben Jézust a 40 napos pusztai elvonulása után a Sátán 3 alkalommal is megkísérti, sikertelenül. A harmadik kísértés alkalmával egy magas hegyre viszi, ahol Jézus elé tárul a világ minden országa és azok dicsősége.

A második történet szerint Jézus Pétert jelöli ki tulajdonképpeni utódául, és ebben is elhangzik a „tibi dabo”, vagyis „neked adom” (a mennyek országának kulcsait) kifejezés. Ez a történet az anyaszentegyház megalapításának üzenetét közvetíti, és ezért népszerű idézet templomok alapítása során (pl. római Szt. Péter Bazilika).

De vajon melyik történet szerinti „tibi dabo” alapján nevezték el Barcelona legnagyobb hegyét? Nos, a válasz kettő ok miatt is egyértelmű: egyrészt a hegyet már a templom építését megelőzően is Tibidabonak hívták (a szédítő látvány miatt), másrészt nem jellemző, hogy egy templomot Jézus megkísértésére utaló névvel lássanak el (így a hegyet nem templom után nevezték el).

A Tibidabo hegyén épített templom újkori jelenség, egészen a 19. század végéig kellett várni, míg megérett a gondolat a templom alapítására. Az alapítást egyébként egy érdekes történet/pletyka indukálta.

Érdekesség: Barcelona városában elterjedt a szóbeszéd, hogy a Tibidabo hegyén égbekiáltó szentségtörést készülnek elkövetni: egy kaszinót, mi több, egy protestáns templomot készülnek építeni „valakik”. Ezek szerint a mediterrán katolikus vallású országok antiszemitizmusa valószínűleg az antiprotestantizmus: a pletyka sokat sejtetően mossa össze a szentségtörés elképzelhető két legbűnösebb formáját, a protestantizmust és a szerencsejátékot…

De ne is időzzünk ezeknél a cinikus gondolatoknál sokat. A lényeg, hogy a pletyka arra bírt 12 válogatott katolikus lovagot, hogy a Tibidabo csúcsán akkor elhelyezkedő farmot felvásárolják, és a területet a városba látogató Don Bosconak és az általa alapított szaléziánus rendnek ajánlják fel.

A Templom 1900 után épült, több mint 60 éven át. Először az altemplom készült el neobizánci fényűző, majd a felső templom egyszerű, de mégis gyönyörű neogót kivitelben. Nekem inkább az utóbbi tetszik: nem a szokásos túldiszítettséggel, hanem visszafogottságával, és a nagy belső magasságok miatt tekintélyt parancsoló belső elrendezésével nyűgöz le. Egy pillanatra meg is hatódom ettől a templomtól, és az idáig megtett úttól. Nagyszerű élménnyel távozom a felső templomból.

Érdekesség: de még mielőtt távoztam volna, az egyik oldalhajóban, a rózsaablakok egyikén a mexikói szappanoperák sokszor emlegetett szentjének, a Guadalajarai Szent Szűz vagy Mi Asszonyunk alakját pillantom meg. Kihagyhatatlan pillanat, hogy végre megismerkedjem a gyerekkoromban tudatalatt belém égetett név tulajdonosával. Vagy legalábbis képével…

Kimerítő túra volt a mai, de megérte. A fáradtság sem csábít eléggé, hogy legalább lefelé a funicolare-t válasszam, így hazasétálok. Nem is bántam meg, hiszen útközben az egyik hegyoldalban a Parc de Collserola egyik törzslakójával, az ezek szerint elég elterjedt vaddisznóval találkoztam. Azt hittem, hogy csak a civilizációtól legtávolabbi vadonban lehetséges a vadfigyelés, de szerencsémre tévedtem.