A bejegyzéshez készült képek itt tekinthetőek meg!

Az óvárost nagyjából két egyenlő félre osztja a Via Laietana, amelynek a neve magyarázatra szorul. A rómaiak előtti időkben Barcelona mai helyét a laietani nevű ibériai törzs lakta, így a katalánok vélt elődeinek a római időkre utaló Via Laietana utcanévvel állítottak emléket. Ez a széles sugárút választja el az előző levélben bemutatott La Ribera/El Born negyedet a mai napon bejárt Barrí Gótictól. A „gót város” a La Ribera/El Born negyednél régebbi eredetű, ezen a területen építették fel a rómaiak Barcino kolóniát (teljes római neve: Colonia Julia Augusta Faventia Paterna Barcino) Kr. e. 15-ben, és később a középkori városcentrum székesegyháztól királyi palotáig is itt épült fel.

A római kolónia közigazgatási központja, a fórum ugyanott helyezkedett el, ahol ma Katalónia tartomány és Barcelona város igazgatási központja van: a Placa Jaume téren. Ez a méretét tekintve közepes nagyságú tér tehát már mintegy 2000 éve játszik fontos szerepet Katalónia politikai életében.

A téren található két fontos épület. Az egyik a Generalitat de Catalunya, azaz a katalán tartományi autonóm kormány székhelye. Az épület homlokzatának csúcsán Katalónia védőszentjének, Sant Jordinak (azaz Szent Györgynek) tipikus sárkánydöfő lovasszobra van.

Érdekesség: Szent György legendája szerint főhősünk egy mélyen hívő keresztény harcos volt kappadókiából, a mai Törökország területéről még a római időkben. Volt egyszer egy város, amelynek védtelen lakosságát egy mérges sárkány terrorizálta. A sárkány csak akkor hagyott békét az embereknek, ha minden nap kettő juhot adtak neki. Ellenkező esetben a fenevad a város falairól mérges leheletével mérgezett meg többtucatnyi embert. Amikor azonban már fogytán voltak a juhoknak, akkor a király parancsára minden nap sorsot húztak, és a szerencsétlen fiút vagy lányt szintén áldozatul szánták a sárkánynak. A sorshúzás eredménye egyszer azonban a király lányára esett, de a király nem tudott mit tenni, a törvény törvény volt, a lánynak mennie kellett. Hogy történetemet rövidre zárjam: a lányt végül a véletlenül pont arra járó Szent György mentette meg, és a már súlyosan megsebesített sárkányt a városba kísérve még 20 ezer lelket is megtérített a keresztény harcos. Aki többre is kíváncsi, itt elolvashatja a teljes legendát.

Egyrészt azért is eshetett erre a szentre a választása Katalóniának, mert a kora középkori időkben, a katalán identitás kialakulásakor a mór kalandozók még a sárkányhoz hasonlóan el-elragadtak jószágokat és gyermekeket, a keresztények pedig méltán imádkoztak egy Szent Györgyhöz hasonló harcos megmentőért. Másrészt ebben a legendában benne van a középkori lovagi kultúra minden alapeleme (igaz hívő keresztény és kiváló harcos egy személyben, Krisztus bajnoka, és nem utolsó sorban a védtelenek és hölgyek megmentője), és van még egy nagyon fontos mozzanat: a királyra és a király lányára az általa meghatározott törvény ugyanúgy vonatkozik mint a város minden más polgárára. Ez a katalán szabadságért folytatott küzdelem örökké visszatérő célkitűzése és jelszava.

Szent György április 23-án halt meg, így ez lett Szent György Napja. Ez a nap Katalóniában nemcsak piros betűs jeles nap, de egyben ez minősül a katalán Valentin-napnak is, ugyanis a legendában történtekre utalva a férfiak ezen a napon rózsát adnak a nőknek, a nők pedig könyvet a férfiaknak. A könyvajándékozás ugyan nem a legendára utal, hanem két nagy íróra (Cervantes és Shakespeare), akik szintén április 23-án (!) hunytak el.

A másik fontos épület pedig az Ajuntament de Barcelona, azaz a barcelonai önkormányzat központja, a városháza. A városháza térre néző főbejárata mellett kettő, Barcelona történetében kiemelt jelentőségű személyiség szobra áll, mind a kettő valami olyan értéket szimbolizál, amely a városnak, mint a polgárok önkormányzatának fontos értékek. Az egyikük I. (Hódító) Jaume (azaz Jakab) király, a másik pedig Joan de Fiveller, a barcelonai Consell de Cent, azaz a Százak Tanácsának a tagja.

Érdekesség: I. (Hódító) Jaume ötéves korától volt a királya Aragóniának, és a középkorban ritka 68 éves kort megérve rendkívül hosszú időszakon keresztül uralkodott (1213-1276). Uralkodása nemcsak azért szép emlék a katalánoknak, mert Languedoc, Valencia és a Baleár-szigetek (Mallorca, Menorca, Ibiza, stb.) meghódításával megalapozta az Aragón királyság földközi-tengeri nagyhatalmi státuszát, hanem mert hosszú uralkodása a biztos gyarapodás időszaka volt, és művelt uralkodóként nagy támogatója volt a katalán írásbeliségnek és több irodalmi jelentőségű krónikát köszönhetnek neki a katalánok.

Joan Fiveller egy 15. századi városi tanácsos volt. 1410 körül a korábbi uralkodó ház kihalván új király érkezett Katalóniába. Ez az új király Kasztíliából (vagyis Spanyolországból) származott, ahol, mint a legtöbb európai királyságban, a király hatalmával szemben kevés korlát állt, adót pedig végképp elképzelhetetlen volt, hogy fizessenek. Barcelonaban azonban a hús után mindenkinek egy vectigal nevű forgalmi adót kellett fizetnie a városi tanácsnak, és az új király ezt elmulasztotta megfizetni. A Százak Tanácsa ezért kijelölte Joan Fivellert, hogy közölje a királlyal: a törvények mindenkire vonatkoznak, még a királyra is! A király dühöngött, Fiveller tanácsos élete nagy veszélyben forgott, de a király végül megfizette az adót. A történet magáért beszél: a ’rule of law’, vagyis a törvények mindenkire vonatkoznak szabálya fontos érték a katalán városnak, Joan Fiveller tette pedig fontos mérföldkő a katalán szabadságért folytatott küzdelemben.

Még csak a főterén járunk a városnak, de máris ennyi történet… A többi érdekességet és látnivalót egy újabb levélben fogom elmesélni!