Üdv! Hello Mindenki!

A mai nap jó egészségben, aktívan és hasznosan töltöttem: végre nekiállhattam a komoly városnézésnek.

Elhatároztam, hogy egy nap csak 1 max. 2 látnivalót nézek meg, így hagyok időt magamnak arra, hogy megemésszem a látottakat, és van esélyem arra, hogy olyan érdekességekkel szolgáljak, amikről az útikönyvek még csak nem is tudnak, vagy csak elfelejtik megírni.

A másik szabály, hogy a tengernyi idő miatt megadom magamnak azt a luxust, hogy nem megyek metroval egyenesen a kiszemelt célhoz, és a gyalogos bolyongás közepette nem használok térképet. Azt csak akkor veszem elő, hogy nagyon eltévedtem.

A fenti irányelveknek hála futottam bele a Catedral gótikus épületébe. Itt rajzolgattam kicsit, mert nagyon tetszettek az épületen belüli gótikus ívek és ablakok. Az útikönyvek leírásaihoz annyit teszek még hozzá, hogy a Catedral-nak van magyar vonatkozása!

1519-ben ez az épület adott otthont az Aranygyapjas Rend gyűlésének. Az ülés jelentőségét mutatja, hogy a résztvevők részére külön, faragott székeket készítettek (névvel, címekkel, és címerekkel) a főhajó közepén, és ezeket azóta sem távolították el a Catedral-ból. E rendnek számos jelentős európai uralkodóház leszármazóin túl tagja volt az akkori magyar király, II. (Jagelló) Lajos király is. Az ő ülőhelye a német-római császár és a francia király után helyezkedik el, mutatva a Magyar Királyság akkor még nagyhatalmi pozícióját.

A Catedral-t egyébként Szent Euláliának szentelték fel (nemcsak a katedrálisnak, de a városnak is ő a védőszentje), aki 13 évesen halt mártírhalált még a keresztényüldöző Római Birodalom idején. A templom védőszentje emlékére a katedrális mellett működő kolostor kerengőjében (közvetlenül megközelíthető a főhajóból) 13 liba emlékeztet a mártír kislány fiatal korára, és a kivégzői által alkalmazott 13-féle kegyetlen kínzásra.

Várostörténeti érdekesség, hogy a Catedral előtti ma már széles Avinguda de la Catedral helyén korábban olyan színes középkori városnegyed volt, mint a Barrí Gótic, vagy Budapesten volt korábban a Tabán. Ezt a városnegyedet a '40-es években rombolták le, és építettek helyett széles sugárutat.

-

A Catedral után még éppen befértem a Museo d'Historia de Catalunya-ba (kicsit sok időt töltöttem el a Catedralban és csak du. 5-re értem a Museo-hoz). Utóbb kiderült, hogy a zárásig eltelt 3 óra sem volt elég nekem a múzeum bejárására, mert este 8-kor is még csak 2 emeletet vettem végig a 3-ból. Ha várost nézünk, meg kell adni a módját.

Az ok amiért sokáig maradtam a múzeumban az az volt, hogy lenyűgözött a katalán történelem megdöbbentő hasonlósága a magyar történelem egyes eseményeihez. Annyira lenyűgöz a katalán nacionalizmus (Catalanisme) és történelem, hogy annak egy külön bejegyzést szánok. Addig is álljon itt még egy érdekesség!

A katalán címer eredetét sokféleképpen magyarázzák, de a legismertebb és legelfogadottabb verzió (legalábbis a Museo szerint) a következő: Barcelona tartomány eredeti címere tiszta aranyszínű volt. Egy végzetes csata végén az azt vezető Louis le Pieux francia király a haldokló Guifre le Pelósnak, Barcelona urának sebét megérintette, majd a véres négy ujját felülről lefelé végighúzta a Guifre le Pelós, tiszta arany, barcelonai címerpajzsán. Így jött létre a ma is ismert formája a katalán címernek.

Mára ennyi, holnap újra jelentkezem.